A tervezési erőhatással kapcsolatban lásd az EN 795:2012 szabvány 7.b pontját, amely a következőt tartalmazza:
„A felhasználónak fel kell szerelkeznie egy olyan eszközzel, amely leesés esetén a zuhanásgátláskor a testére ható dinamikus erőket 6 kN alatti értékre csökkenti.” Ez az előírás minden termék kézikönyvében is szerepel, ezért a számítás céljából ezt az értéket tekintjük tervezési terhelésnek.
A valóságban tett megfigyelések azt igazolták, hogy energiaelnyelők, visszahúzható eszközök vagy vezetett típusú zuhanásgátló szerkezetek használatával a megállítási erő körülbelül 4 és 4,5 kN között van.
AZ UNI EN 355:2003 SZABVÁNY
Az UNI EN 355:2003 szabvány azt írja elő, hogy a kísérleti teszt során egy 100 kg súlyú testet olyan magasságból leejtve, hogy a szabadesés hcl 4 méternek feleljen meg, a fékezőerő Fmcs nem haladhatja meg a 6 kN-t, és a megállási távolságot a következő módon határozza meg:
megállási távolság < (2Lt + 1,75 m)
ahol:
Lt = az energiaelnyelő teljes hosszúsága (beleértve a zsinórt)
h1 = a kikötési pont és a talaj távolsága a zuhanás előtt
h2 = a kikötési pont és a talaj távolsága a zuhanás után
hcf = h1 – h2 = fékezés során megtett távolság
